Az akupunktúrát
mostanában igen intenzív támadások érik a különböző médiumokban egy intézetvezető,
egyetemi tanár biológustól azon az alapon, hogy őszerinte az elméleti háttere
badarság, valamint, hogy sok kutatás nem mutatott különbséget az akupunktúra és
a placebo akupunktúra hatása között. Sajnos a kritikusok sem az akupunktúra
elméleti hátterének modern magyarázatával, sem a placebo kontrollált kutatások
pontos körülményeivel nincsenek kellően tisztában. Írásom célja a tájékoztatás,
a tévhitek és féligazságok eloszlatása, és bemutatása annak, hogy miként lehet
az akupunktúra hatékony gyógymód bizonyos kétes kutatási eredmények ellenére
is.
A valóság
az akupunktúráról
Hiába
tény, az akupunktúra hatásosságát valóban nem lehet azzal bizonyítani, hogy a
világ 112 országában elfogadott gyógymód, vagy hogy ismételten hatékony
terápiaként fogadta el a WHO (Egészségügyi Világszervezet, 1979, 2002) és a
Magyar Tudományos Akadémia (1998, 2004). Ugyanígy nem számít, hogy egyes
nyugat-európai országokban az akupunktúra társadalombiztosítás által támogatott
egészségügyi ellátás (CAMbrella, 2012), vagy hogy minden nap ezrek távoznak
gyógyultan kínai orvosi rendelésről – ettől még a tudomány számára nem lesz
elfogadott.
A
tudománynak arra van szüksége, hogy nagy esetszámú, placebo kontrollált, randomizált
és kettős vak kísérletekben mutassa ki, hogy egy gyógymód hatásos. A legerősebb
bizonyítékokat a metaanalízisek, azaz számos különböző kutatás összesítő
elemzései adják, melyek legelismertebb forrása a Cochrane Collaboration
gyűjteménye. Ez egyes esetekben igazolta is az akupunktúra hatékonyságát (Linde
et al., 2009, Trinh et al., 2010), annak ellenére, hogy a tűszúrásos gyógymódot
– egyelőre – nem sikerült tudományos keretek közé szorítani. Ez a tény máris
kizárja, hogy az akupunktúra nem működne, bár a kritikusok ezt is igyekeznek
figyelmen hagyni hamis ítéleteik megalkotása során.
Természetesen
szó sincs arról, hogy a betegségek többségében felmérték volna az akupunktúra
hatékonyságát. Viszonylag friss kutatási irányról van szó, kevés anyagi
támogatással (hisz nem állnak mögötte gyógyszergyárak), így nemcsak az
akupunktúra hatékonyságát igazoló metaanalízisekből van kevés, de az azt
cáfolókból is. Ahogyan később látni fogjuk, a negatív eredményt adó vizsgálatok
jó részénél pedig nem arról van szó, hogy nem működne az akupunktúra, sokkal
inkább arról, hogy a placebo gyanánt alkalmazott kezelés is működik, és
mindkettő hatékony az adott panasz vagy betegség kezelésében (pl. Manheimer,
Cheng, Wieland, Min, Shen, Berman, Lao, 2012). Nagyon sok metaanalízis végén
pedig egyszerűen csak kijelentik: nincs még elegendő bizonyíték az akupunktúra
hatásának megítéléséhez (pl. Paley, Johnson, Tashani, Bagnall, 2010). Ez
természetesen nem csak az akupunktúra kapcsán van így: a nyugati orvoslás
módszereinek hozzávetőlegesen 60 százaléka nem bizonyítékokon alapul – mégsem
követeli senki azok betiltását.
A
randomizált kutatás azt jelenti, hogy véletlenszerűen osztják be a betegeket
olyan csoportokba, amelyeket nem kezelnek, vagy hagyományos módszerekkel
kezelnek, és olyanokba, ahol valódi vagy placebo akupunktúrát használnak.
Kettős vak pedig attól lesz a kísérlet, hogy sem a beteg, sem az orvos nem
tudja, hogy valódi vagy placebo kezelést alkalmaznak egy adott esetben.
Az
akupunktúra kutatásaival csupán két probléma van: nem létezik placebo
akupunktúra, és nem lehet kettős vak kísérletet végezni. Erről a jelenségről
bőven lehet olvasni a JAMA, a BMJ és a Lancet oldalain (Kaptchuk, 1998, Shen et
al., 2001, Kaptchuk et al., 2006), egyelőre nincs rá megfelelő megoldás. Így
nem csoda, hogy a jelenlegi tanulmányok nem a várt eredményt hozzák.
De
ne szaladjunk ennyire előre, nézzük előbb a szintén sokat kritizált elméleti
hátteret a hagyományos kínai orvoslás mögött.
A
misztikus energia tudományos leírása
A
kínai filozófia szerint az energia, azaz qi (csí) finomabb és sűrűbb formái
építik fel az egész világot. Meglepően találó elképzelés ez a hagyományos
nyugati gondolkodásmóddal szemben, amely végül a kvantumfizika kutatási
eredményei alapján jutott pontosan ugyanerre a következtetésre. Eszerint az
anyagot egyre tovább és tovább osztva végül a szubatomi részecskék világába
jutunk, ahol már nem különíthető el egyértelműen az anyag és az energia fogalma,
a részecskék egyben energiakvantumként is leírhatók.
Szűkebb
értelemben szemlélve, az emberi testen belül a kínai gondolkodásmód szerint az
energia valamennyi megnyilvánulását (pl. mozgás, hő, elektromos ingerület,
kémiai energia) qi-ként lehet leírni, és ide lehet sorolni az információ
továbbításban szerepet játszó molekulákat is (hormonok, neuropeptidek,
interleukinek, stb.). Természetesen kétezer éve nem ismerték a modern
fogalmakat, de mára egyértelmű valamennyi jól képzett kínai orvos számára, hogy
nem valami különleges, csodás energiafajtával dolgozik. Amikor az akupunktőr
beszúrja a tűt, mérhetetlenül összetett biológiai hatást vált ki (perifériás és
központi idegrendszeri reflexek, lokális és szisztémás hormonhatások,
immunológiai és kötőszöveti reakciók, mechanikus és elektromágneses hullámok a tubularis
struktúrákon, piezoelektromos reakciók, stb), amelynek pontos feltérképezése
még évtizedekig feladatot ad a kutatók számára (Lipinski, 1977, Ho &
Knight, 1998, Abad-Alegria & Pomaron, 2004, Cabioglu & Cetin, 2008, Bai
& Lao, 2013).
A
yin (jin) és a yang (jang) elve szintén nem misztikum, pusztán egy viszonyítási
rendszer alapfogalmai a kínai gondolkodásban. Ami hidegebb, lassabb, sötétebb,
az inkább yin, ami melegebb, gyorsabb és világosabb, az inkább yang. A qi, a
yin és a yang fogalmait alkalmazó gondolkodás mind a mai napig átfonja a kínai
orvoslást, ugyanis a jól bevált diagnosztikus és terápiás stratégiák ezekkel
építkeznek a több ezer éves tapasztalatok alapján.
A
varázslatos csatornák valósága
Az
akupunktúrás meridiánok szintén nem láthatatlan, tudományos módszerrel
kimutathatatlan képletek a testben. Ahogyan a qi is sokféle energia együtteseként
képzelhető el, ugyanígy annak vezetőközege sem egyetlen homogén képződmény. Az
elektronáramlás az idegsejtek mellett, bár kevésbé célzottan, valamennyi más
szövettípus közvetítésével is zajlik, az elektromágneses sugárzást (pl. infravörös
fény, azaz hő) kiválóan vezetik a kötőszöveti és sejten belüli mikrotubulusok, a
mechanikus impulzusok a feszes kötőszöveti rostokon, mint húrokon terjednek
tova. A kémiai energiával bíró molekulákat (pl. zsírsavak, aminosavak, glükóz)
az érrendszer szállítja, csakúgy, mint az oxigént, nem véletlen, hogy a vér a
kínai gondolkodásban a qi sűrű megnyilvánulása. Akupunktúrás csatornaként a
modern kutatások szerint azok az alacsonyabb ellenállású pályák írhatók le,
amelyek mentén könnyebben haladnak a qi különböző formái. Ezek szövettani
szempontból tehát elsősorban kötőszöveti elemek, például izompólyák (Langevin
et al., 2004), azok rései (Kovacs et al., 1991), erek és idegek (Oschman, 2004,
Schlebusch, Maric-Oehler, Popp, 2005).
A
csatornák fogalma rögvest érthetőbbé válik, ha figyelembe vesszük, hogy nem
csak főcsatornák léteznek, hanem mellékcsatornák, és azok végtelen elágazódásai
is, amelyek a több ezer éves leírások szerint is pontosan ugyanúgy hálózzák be
az emberi szervezet legapróbb zugait is, mint az idegrendszer, az érrendszer és
a kötőszöveti rostok (Szellemi tengely, VIII. század). Téves elképzelés tehát
az, hogy a qi csak a főcsatornákban halad, és az is, hogy csak itt lehet
stimulálni akupunktúrás technikával. Bárhol szúrjuk meg ugyanis a testet – vagy
akár csak érintjük hozzá a tűt szúrást színlelve, azzal el fogjuk érni a
csatornák valamelyikét.
Kutatások
– az akupunktúra hatásos, csak épp a placebo is
Az
akupunktúra kutatása kezdetektől igen komoly nehézségekbe ütközött.
Gyógyszerkísérleteknél könnyen kivitelezhető, hogy a valódi gyógyszer hatását
egy keserű, ámde hatóanyagot nem tartalmazó tablettával kontrollálják, hiszen
az ugyanúgy fog végighaladni az emésztőrendszeren, mint bármely, hasznosításra
nem kerülő táplálék összetevő. A tűszúrással más a helyzet, ugyanis egyáltalán
nem normális dolog, ha tűvel szurkálják az embert, így mindenképpen lesz
biológiai hatása annak, ha placebo szúrást alkalmaznak. Igen érdekes annak a
kutatásnak az eredménye, ami a placebo orvosság hatását hasonlította össze a
placebo akupunktúráéval. A hatásban egyértelmű volt a különbség, természetesen
a tűszúrás javára (Kaptchuk et al., 2006). Már maga a tűszúrás érzete (a bőr
átszúrása nélkül is) idegrendszeri ingerületet és központi idegrendszeri
reakciót vált ki, amelyek a fenti gondolatmenet alapján jól érthetően szintén a
qi megnyilvánulásai a csatornarendszerben.
A
placebo problémáját több irányból igyekeztek megkerülni a kutatók, de egyik sem
nevezhető igazán sikeresnek – nem véletlen, hogy mind a mai napig nem találtak olyan
módszert, ami egyedüliként lehetne elfogadott akupunktúrás placebo
kontrollként.
Az
egyik kutatási irányvonal úgy próbálja megoldani a feladatot, hogy csak a több
ezer éve meghatározott és leírt klasszikus akupunktúrás pontok szúrását tekinti
valódi akupunktúrának, mert helyileg és mélységileg ezek érik el a főcsatornát.
Ez azonban téves megközelítés, hiszen ahogy láthattuk, bármilyen mélységű, akár
a főcsatornától távoli pontok is elérik a csatornarendszert, és hatással vannak
a szervezet működésére, azaz qi-jére (Wang & Robertson, 2008). Jó példát
adnak erre a szintén évezredekkel ezelőtt leírt ún. ahshi, azaz érzékeny
pontok: elhelyezkedésük csatornától független, azonban azonnali fájdalomcsillapító
hatással bírnak. Ezek többségükben megfelelnek a nyugati orvoslásban
triggerpontoknak nevezett területeknek. Emellett az elmúlt évszázadok során
több ezer új pontot fedeztek fel testszerte (pl. fülakupunktúrás rendszer,
Yamamoto-féle (YNSA) és ECIWO mikrorendszer akupunktúra, koreai su jok módszer,
Tung-féle akupunktúra), illetve a klasszikus pontok leírása is különbözhet az
egyes akupunktúrás iskolák között (pl. különbségek a kínai és japán
akupunktúrában) (Shudo, 2003). Természetesen ez azt is jelenti, hogy más-más metodikával
dolgozó szakemberek más-más pontokat kezelhetnek meg ugyanazon páciens
esetében, példának okáért egyedül a fejfájásra több száz pontnak van hatása.
A
másik megközelítés, amely a bőr átszúrása nélkül dolgozik (pl. teleszkópos tűk)
szintén azzal a helytelen alapfeltevéssel dolgozik, hogy a qi egy különleges,
láthatatlan csatornákban haladó, a tudomány számára ismeretlen energiaforma,
amelyre nem hat a felszín érintése. A qi és a csatornák modern kutatásai
azonban ezt már évtizedekkel ezelőtt cáfolták, és egyértelművé tették, hogy a
bőr felszínén végzett kezeléssel is ki lehet váltani akupunktúrás hatást.
Ráadásul, a japán akupunktúra sesshoku-shin nevű szúrásformája évszázadok óta alkalmazza
is ezt a technikát, azaz akupunktúrás pontot stimulál tűvel, a bőr átszúrása
nélkül (Shudo, 2003).
Fontos
szempont az is, hogy az akupunktúrás kezelés mindig személyre szabottan működik
a legjobban. Másképpen kell kezelni a gyomorfájását egy magasvérnyomásos
embernek, másképp, ha irritábilis bél szindrómája van, és máshogyan, ha jelentős
túlsúllyal birkózik. Ugyanígy más a kezelés a tarkótáji és a halántéktáji
migrén esetében – nagy öröm, hogy ezen a területen ennek ellenére sikerült a
legkomolyabb tudományos kutatásoknak is igazolni az akupunktúra hatását (Linde
et al., 2009). A standardizált kísérletek többsége elveszi azt a lehetőséget,
hogy minden pácienst az egyéni szüksége szerint kezeljenek, így az eredmény is
elmarad a lehetséges optimumtól.
További
probléma, hogy meg kell felelni a tudományos kritériumok szerint a kettős vak kitételnek
is. Ennek megértéséhez először le kell szögezni, hogy az akupunktúra képzett
szakember által végzett tűszúrásos kezelés. Ebből adódnak a korlátok: az
akupunktőr pontosan fogja tudni, hogy valódi vagy placebo kezelést ad, tehát a
kísérlet nem lesz kettős vak, azaz tudományosan értelemben elfogadható. Ennek
feloldására számos kutatásban a tű beszúrására betanított laikusokkal
végeztetik a kezelést. Ebben az esetben azonban a valódi akupunktúra nem lesz
valódi, mert nem szakember végzi, és így a tűmanipuláció technikája – amely
igen fontos eleme a hatékony kezelésnek – nem lesz megfelelő. Így
tulajdonképpen az egyik fajta placebo akupunktúrát hasonlítják csak össze a
másik fajta placebo akupunktúrával. Kettős vak kísérletekben tehát nem
lehetséges a valódi akupunktúrás kezelés működésének vizsgálata.
Láthatjuk
tehát, hogy az akupunktúrás kutatások során a valódi akupunktúra hatása nem
lehet az elérhető legjobb, míg a placebo kezelésnek sokkal nagyobb az ereje,
mint kellene legyen egy hatástalan kontroll beavatkozás esetében. Ezt tükrözi
az is, hogy a kutatások túlnyomó többsége valójában kimutatja az akupunktúra
hatékonyságát, csak épp emellett a placebo kezelések jelentős hatását is.
Tovább árnyalják a képet az eredményes, állatokon végzett kutatások, ahol a
placebo hatás nem értelmezhető a hagyományos módon (Hegyi, 2000, Eshkevari,
Permaul, Mulroney, 2013).
Biztonságos
és hatékony beavatkozás
Az
akupunktúra veszélyei, a törvényi szabályozásnak is köszönhetően mára minimálisra
csökkentek. Az orvosok pontos anatómiai ismeretei segítenek megelőzni a
veszélyes szúrásokat, míg a magas szintű higiéniás előírások, a steril tű
használata és a fertőtlenítés a fertőzések veszélyét teszik elhanyagolhatóvá az
esetek legnagyobb részében. Kiemelt óvatosság mellett – melyre a jól
szabályozott és alapos szakmai képzettség a garancia – a véralvadásgátlóval
vagy immundepresszánsokkal kezelt, illetve egyéb okból gyengült immunitású
betegek kezelése is megoldható.
A
fentiek alapján érthető, hogy miért távoznak napjainkban is emberek milliói
elégedetten az akupunktúrás rendelésekről, és miért teszi fel életét
becsülettel sok ezer orvos a hagyományos kínai orvoslás, és azon belül az
akupunktúra művelésére. Az akupunktúra korlátozásának, betiltásnak egyetlen
komoly eredménye lenne: sokmillió olyan ember maradna hatékony segítség nélkül,
vagy válna sarlatánok martalékává, akiknél a nyugati orvoslás eszközei túl sok
káros mellékhatással bírnak, vagy nem nyújtanak kellően hatékony megoldást.
Egyetlen dolog fontosabb tehát a tudománynál: a józan ész megőrzése.
Irodalom
A
Magyar Tudományos Akadémia 2004. évi állásfoglalása a komplementer medicináról:
http://mta.hu/v_osztaly_cikkei/a_tudomanyos_osztaly_egeszsegugyi_allasfoglalasai-126021
A WHO
2002-ben kiadott elemzése az akupunktúra hatékonyságáról:
http://apps.who.int/medicinedocs/pdf/s4926e/s4926e.pdf
CAMbrella
Project a komplementer medicina európai helyzetének feltérképezésére és a jövőbeni
célok meghatározására: http://www.cam-europe.eu/cambrella-reports.php
Abad-Alegria, Pomaron (2004): About the Neurobiological Foundations of the De-Qi – Stimulus Response
Relation, American Journal of Chinese Medicine
Cabioglu, Cetin (2008): Acupuncture and Immunomodulation, The American Journal of Chinese
Medicine
Eshkevari, Permaul, Mulroney (2013): Acupuncture Blocks Cold Stress-Induced
Increase in Hypothalamus-Pituitary-Adrenal Axis in Rat, Journal of
Endocrinology
Hegyi, G. (2000), Mechanikus és elektromágneses biostimuláció, PhD disszertáció, Szt.
István Egyetem, Gödöllő
Ho, Knight (1998): The acupuncture system and the liquid crystalline collagen fibers of
the connective tissues, American Journal of Chinese Medicine
Ismeretlen szerzők (VIII. század), A Sárga Császár belső könyvei – Szellemi
tengely (Tokaji Zsolt fordítása, 2012), Fapadoskonyv.hu
Kaptchuk, Stason, Davis, Legedza, Schnyer, Kerr,
Stone, Nam, Kirsch, Goldman (2006): Sham
device v inert pill: randomised controlled trial of two placebo treatments,
British Medical Journal
Kaptchuk, T.J. (1998): Powerful placebo: the dark side of the randomised controlled trial,
The Lancet
Kovacs, Gotzens, Garcia, Varcia, Mufraggi, Prandi,
Setoain, San Roman (1991): Experimental
study on radioactive pathways of hypodermically injected technetium-99m,
Journal of Nuclear Medicine
Langevin, Churchill, Fox, Badger, Garra, Krag
(2001): Biomechanical response to
acupuncture needling in humans, Journal of Applied Physiology
Langevin, Churchill, Cipolla (2001): Mechanical signaling through connective
tissue: a mechanism for the therapeutic effect of acupuncture, The FASEB
Journal
Lijun Bai, Lixing Lao (2013): Neurobiological Foundations of Acupuncture: The Relevance and Future
Prospect Based on Neuroimaging Evidence, Evidence-Based Complementary and
Alternative Medicine
Linde, Allais, Brinkhaus, Manheimer, Vickers &
White (2009): Acupuncture for migraine
prophylaxis, Cochrane systematic review
Linde, Allais, Brinkhaus, Manheimer, Vickers &
White (2009): Acupuncture for
tension-type headache, Cochrane systematic review
Lipinski, B. (1977): Biological significance of piezoelectricity in relation to acupuncture,
Hatha yoga, osteopathic medicine and action of air ions, Medical Hypotheses
Manheimer, Cheng, Wieland, Min, Shen, Berman, Lao
(2011): Acupuncture for treatment of
irritable bowel syndrome, Cochrane systematic review
Oschman, J. (2004), Energy Medicine in Therapeutics and Human Performance,
Butterworth-Heinemann
Paley, Johnson, Tashani, Bagnall (2010): Acupuncture
for cancer pain in adults, Cochrane systematic review
Schlebusch, Maric-Oehler, Popp (2005): Biophotonics in the Infrared Spectral Range
Reveal Acupuncture Meridian Structure of the Body, The Journal of
Alternative and Complementary Medicine
Shen, Wenger, Glaspy, Hays, Albert, Choi, Shekelle
(2001): Methodical Issues in Trials of
Acupuncture, Journal of the American Medical Association
Shudo, D. (2003), Finding Effective Acupuncture Points, Eastland Press
Trinh, Graham, Gross, Goldsmith, Wang, Cameron, Kay
(2010): Acupuncture for neck pain, Cochrane
systematic review
Wang J.Y. & Robertson J.D. (2008), Applied Channel Theory in Chinese Medicine,
Eastland Press
Wisneski, L.A. & Anderson, L. (2009), The Scientific Basis of Integrative
Medicine, CRC Press
